Jézus igéje az Istenek szigetén

A Bali szigeti keresztény közösségek az egyik legérdekesebb példái a nem-nyugati típusú kereszténységnek, hiszen elválaszthatatlanok a helyi művészetektől. A balinéz hindu építészet, faragások, zene, tánc, hagyományos ünnepi öltözet mind-mind megjelennek az itteni kereszténység formáiban. A katolikus egyház ugyanis kezdettől fogva tudta, amire az eredetileg mereven elzárkózó protestáns egyház csak 1972-ben jött rá. Megértették, hogy a 40 éven keresztül követett kínai hittérítő útja vakvágány - a balinézeket csak akkor érhetik el, ha nyitnak a helyi kultúra felé. Azóta születnek a hindu kultúrát tükröző balinéz építészeti stílusban a templomok, azóta hallani gamelán zenét, látni árnyjátékot és táncot különböző keresztény eseményekkor.      

Napjainking is meglepően kevesen írtak azonban ezekről a gazdag kulturális gyakorlatokról.

Baliról röviden

Bali...az Istenek szigete. Nyepi, Galungan és Kuningan, Szaraszvati-nap, odalan-ok, telihold és újhold, Págerveszi... Néhány ünnep neve a számtalan közül, amellyel a balinéz hinduk naptára színültig tele. Pompás öltözékek, mindenütt az isteneknek szóló felajánlások, tornyokba halmozott gyümölcsök és virágkompozíciók, díszes templomok látványa fogadja a szigetre látogatót. De vajon ez az idillinek tűnő hitvilág és sziget hogyan viszonyult egy új vallás megjelenéséhez?

A kezdet

Habár már 1635-ben katolikus misszionáriusok érkeztek a sziget egyik királyságába magának az uralkodónak az invitálásra, azok tevékenységéről nem tudni semmit – megtéríteni a legnagyobb valószínűséggel senkit sem sikerült nekik. A következő találkozás az új vallással meglehetősen későn, a 19. század második felében történt, s igen negatív hatása volt. A holland református hittérítő, Jacob de Vroom, 1860-as évek közepén érkezett a szigetre társával, Van Eckkel. Missziójuk sikertelen volt: több mint 14 év alatt mindössze egyetlen embert sikerült keresztény hitre téríteni, I Gusti Wayan Karangasemet, aki azonban megtérése után évekre eltűnt. Közben betegsége miatt Van Eck elhagyta Balit, s az egyedül maradt de Vroom életének végül 1881-ben saját megtértje vetett véget: Karangasem családi és anyagi problémái miatt felkereste évek óta nem látott papját, hogy az támaszt nyújtson neki. Ehelyett de Vroom a Tízparancsolatról, hithű imádságról oktatta (ki) a hozzáfordulót. Az elkeseredett Karangasem a holland hittérítő két muszlim szolgálójának segítségével meggyilkolta de Vroomot. Bűnéért felakasztották.  

Több évtizedes missziós tevékenység-tilalom következett ezután.

Cang To Hang & a protestantizmus

1929-ben a jávai holland kormányzó engedélyt adott Cang To Hangnak, a Keresztény és Missziós Társaság kínai képviselőjének, hogy Bali szigetére utazzon, s az ottélő, nagyrészt balinéz nőkkel házasságra lépett kínai keresztényeket „szárnyai alá vegye”. Téríteni azonban nem téríthetett. Eleinte úgy tűnt, megértette a tiltást. Hamarosan azonban mégis prédikálni kezdett, s egyre több érdeklődő gyűlt köré a sziget Mengwi nevezetű régiójában. 1931. júniusában csatlakozott hozzá a szintén keresztény misszionárius Dr. J.A. Jaffray. Együttes erővel már nemcsak prédikáltak, hanem kereszteltek is: először kínaiakat, majd félig balinézeket, végül ízig-vérig balinézeket. Mindössze fél év alatt 47 ember vette fel az új vallást, s még ettől is többen érdeklődtek iránta. Az 1932-es, több mint 100 embert érintő nyilvános keresztelkedés nagy szenzációt keltett a szigeten: legfőképpen az a tény, hogy a Dr. Jaffray által pogánynak titulált balinéz kultúra teljes felhagyására szólította fel Cang a megtérteket. A megtértek saját kultúrájuk megtagadása azonban súlyos következményeket vont maga után: falvaikból elüldözték őket. Halottnak nyilvánították őket, s egyben megtagadták tőlük a temetkezési helyeket. Rizsföldjeik vízellátását megszüntették. Nem bérelhettek földet. Terményeiket tönkretették... A balinéz hinduk hite szerint isteneik dühösek voltak, amiért az új vallás beszivárgott, s azt akarták, hogy azok feladják új életüket. A felelős holland hivatalnok ezért felszólította a hittérítőket, hogy hagyjanak fel agresszív missziós tevékenységükkel. Szavai azonban süket fülekre találtak: újabb 75 embert kereszteltek meg. Ezzel már 266-ra emelkedett az újdonsült keresztények száma, mire 1933-ban Cang Tot és Jaffrayt kitiltották Baliról. Ugyanebben az évben azonban a kelet-jávai Holland Református Egyház két jávai lelkészt küldött a szigetre, akik indonéz állampolgárságuknál fogva szabadon gondozhatták és terjeszthették hitüket. Ezután közel 10 évig a balinéz egyház Kelet-Jáva lelkipásztori gondozása alatt állt. Ebben az időszakban két protestáns csoport élt Balin: az egyik továbbra is hű maradt a makassari székhelyű Keresztény és Missziós Társasághoz, míg a másik a két jávai papot követte. A két csoport végül 1938-ban egyesült Balinéz Keresztények Uniója név alatt, s a rákövetkező évben megalakult az első keresztény település, Blimbingsari. További több mint 30 éven keresztül a balinéz hindu kultúrától való merev elzárkózás jellemezte őket. Fontos mérföldkő volt azonban az 1972-es abianbase-i zsinat: a Cang általi kultúra-ellenességnek véget vetettek, s egyben kontextualizálták a balinéz kultúrát. Miben nyilvánult ez meg? Festmények, gamelán zene, tánc, árnyjáték, fafaragás mind-mind része lett a keresztény eseményeknek. A templomok bejárata az ún. candi bentar, a kettévágott toronykapu lett. Az imádkozók a szent irányba, az Agung hegy felé, kaja vagy kaja-kangin irányba tekintettek.  A templomoknak egy külső (evilági) udvar és egy belső (szent) szentély is a része lett.  

Balinéz katolikusok

Az első, 17. századi, aluldokumentált katolikus missziós tevékenység után hosszú csend következett. 300 év telt el, mire újabb katolikus hittérítők érkeztek a szigetre: először J. Kersten atya, majd a Floresz szigetéről 2 filmet is készítő Simon Buis. Röviddel érkezésük után már Tukában, a sziget központjától kissé északra jónéhány embert megkereszteltek, s egyben megalapították katolikus templomukat. 1939-re megközelítőleg 250 balinéz katolikust és száznál is több katekument számlált a közösség. A tukai templom vezető papja, a holland Simon Buis atya kérvényt nyújtott be a holland adminisztrátorokhoz és a Bali Királyok Tanácsához, melynek alapján egy méretes földterületet kaptak Jembrana járásban (Nyugat-Bali). 1940. szeptemberében az atya és követői megalapították a Denpasartól akkoriban még egyheti járóföldre lévő Palasari falut. A közösség nagy gyorsasággal növekedett, aminek hatására Buis atya újabb 200 hektár földet kérvényezett sikeresen. Iskolákat és orvosi rendelőket építettek, s 1958. decemberében elkészült a kevert neogótikus-balinéz stílusú Szent Szív (Hati Kudus) katolikus templom. Jelenleg körülbelül 1400-1500 katolikus él a faluban, mely Bali legnagyobb katolikus közössége. Megjegyzendő, hogy még többen is lehetnének, ha a kormány transzmigrációs programjának keretében nem költözött volna sok család Szumátra sziget Lampung tartományába, illetve a celebeszi Umahaba.  

Epilógus

Mind a katolikus, mind a protestáns egyház folyamatosan fejlődik és változik azonban, igazodva a Bali szigetét érő külső hatásokhoz. A mind több nyugati hatásnak köszönhetően a helyi kereszténység nem merül ki a két fő irányzatban. Ma már sok kis egyház is képviselteti magát itt: Pünkösdi egyház, Hetednapi Adventisták, és még sok más.


(Eredeti cikk elérhető itt)