A mai bejegyzésben egy szuper, újonnan indult vállalkozást szeretnénk bemutatni. Klaudia indonéz (köztük balinéz) érdekeltségű projektje ez, ami az IndoKreatív nevet viseli.
Hogyan & mikor kerültél Indonéziába (s miért éppen ide)?
Indonéziába vezető utam egy valaki miatt történt, és az a férjem volt. Facebookon ismertük meg egymást, de nagyon hamar mindent elsöprő szerelembe estünk egymással, ám sajnos a világ két végéről a találkozót nem volt cseppet sem egyszerű megoldani. Olyannyira, hogy majdnem négy évig nem sikerült összehozni és addig a távkapcsolattal értük be. Ám mikor sikerültek a dolgok, azon nyomban repültem hozzá Jakartába - ő itt él és sajnos akármennyire szerettük volna, nem tudott ő elsőként Magyarországra jönni - minden szükséges papírral együtt és egy hónappal később már oltár elé álltunk.
A férjed indonéz, és Jakartában éltek. Mi ott a legjobb?
Jakartában az életet egy szóval lehet jól leírni: hektikus! Őrült körülmények (dugó, szmog, plázatenger) vannak, ám ami nagyszerűvé teszi a várost, azaz emberek. A várost, kaotikussága ellenére, szeretem, mert izgalmas és változatos, viszont szerencsére gyakran megyünk a családdal kirándulni, így ha már kezd elegem lenni a zsúfoltságból, sikerül kieresztenem a gőzt egy-egy kisvárosban vagy szigeten.
Jakartában talán ami a legjobb, hogy sok minden elérhető. Illetve, hogy szabadon kibontakoztathatod önmagadat nem néznek meg, ha extrémebb, színesebb vagy egyszerűen csak másabb stílust képviselsz - így mindennap mikor a városközpontba megyünk olyan kicsit, mintha kifutóra lépnék. Míg otthon, Hódmezővásárhelyen, ahol születtem, vissza kell fognom a megjelenésemet valamennyire, hisz egy kisvárosban nem igazán van jelen a divatkultúra. Ebből kifolyólag ami az egyik helyen menővé tesz, az a másik helyen bohóccá - bár utóbbi nem feltétlen jelent rosszat, sőt :)
Mi volt a legnagyobb kultúrsokk számodra?
A legnagyobb kultúrsokk talán az étkezés volt. Számomra a hagyományos indonéz étel brutális a mai napig, mivel nagyon olajos, erős, és íztelen szerintem. Ráadásul, a spontán életstílusuk miatt gyakran esznek össze-vissza itt az emberek, nincs kialakítva egy rendes napi rend, tehát kb az első két hét eltelte után rájöttem, hogy muszáj nagyon kreatívnak lennem a konyhában, ha nem akarok folyton csilis halat enni rizzsel. Sok kulturális különbségről lehet és tudnék is írni, többek közt ezért is hoztam létre tavaly egy blogot (https://khlaudija.blogspot.com), de jelenleg háttérbe szorult egy új projekt miatt.
Mesélj az új projektedről/ vállalkozásodról, amit nemrégiben indítottál!
Igazából ez a vállalkozás egy másik, szakirányú bloggal kezdődött, amin hónapokkal ezelőtt kezdtem dolgozni és a napokban nyitottam meg a magyar közönségnek. Célja, hogy bemutassa az itteniek művészmunkáját az otthoniaknak, valamint folyton keresgélek olyan oldalak és partnerkapcsolatok után, melyek lehetőséget biztosít a magyarnak ha nem is ugyanolyan, de hasonló szép dolgokat kreálni olcsó eszközökkel, mint amilyen mestermunkákat látni Délkeleten. Ez főleg női kiegészítőkre irányul, azon belül természetes ékszerszettekre és táskákra. A blog az IndoKreatív nevet viseli és ezen belül rendszeres, negyedéves ciklusban magazincsomagot állítunk ki az olvasóknak, melyet ingyenesen letölthetnek feliratkozást követően, itt: http://indokreativ.hu/ajandek-magazin/
Azért kezdtem el ezzel foglalkozni, mert Indonézia híres a felsőosztályú termékeikről és kreatív alkotásaikról, de sok szegény ember a tömegben munkásságával nem tud már úgy érvényesülni. Vagy akinek a körülményei biztosítottak, azok nem veszik észre, milyen értékes, amit csinálnak és hogy a világ más táján mennyi nő kapna értük.
Sok sikert
Sok sikert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése